Folyó az úttest mellett

Te is csak egy voltál, ki senkit sem érdekelt

Egy elsuhanó arc a züllött világban

könnyes szemmel rohantál át az úttesten

Önző módon feltartottad  a forgalmat.

Füledben csengett a dudák kiáltása

sofőrök bombáztak trágár szavakkal

mindenkinek megvolt a maga dolga

és  te csak feltartottad a forgalmat.

A folyó felé rohantál, hogy belefojtsd magad

Sok volt már neked ez a züllött világ

A víz az út mellett sodorta hulládat,

És a  forgalom haladt tovább.  

Remény

Visszajöttél. Itt vagy újra

Bár irónia pajzsa mögé bújva

Nem tudom, mi történhetett veled

De megváltoztál. Én  féltelek

Te nem bízol bennem, érzem

Nem mosolyogsz rám, akárhogy kérem

Szemedben már nem látom a régi fényt

Mintha elvesztettél volna minden reményt.

Ha így történt csak ennyit mondhatok:

Ennél még lesznek jobb napok.

Fő, hogy maradj önmagad!

Hazugság, kétszínűség,

Ezt mondják úgy: emberi lét

Ki lettél rekesztve, mert más vagy, mint a többi,

Mert te nem félsz a hazug arcába köpni

Ezernyi szempár, féltékeny tekintet,

Akarják, hogy beolvadj, hogy hazudj, hogy lapulj meg

Hogy vegyél egy maszkot, és dobd el az éned

Attól, hogy önmagad légy, óvva intnek téged.

De tudod mit? Szegd fel az állad, emeld fel a fejed,

Egyedül Te több vagy, mint összesen ezek

És találsz majd valakit, ki megérti, mi a lényeg,

Csak ketten lesztek, kik szívből mondják: Csodás az élet!

Üdv! Ezt a blogot azért hoztam létre, hogy publikáljam a verseim. Áprilisban töltöm be a 13-mat, így hatalmas művekre nem lehet számítani, de próbálkozom.